Lerobbant művelődési ház előcsarnoka. A mozgalmi táblák és egyéb ünnepi díszletek tövében csirkék kapirgálnak. A Johnny B. Goode hangjai szűrődnek ki a nagyteremből. Bent a Colorado nyomja a bluest. A fűtetlen helyiségben az együttesen kívül egy-két ember lézeng. Ez így nem mehet tovább! Ki kell találni valamit! És nemsokára a főnöknek eszébe jut a nagy ötlet. Egyik kezével egy lekváros buktát szorongatva, a másikkal a fenekét vakargatva a banda elé áll: gyerekek, átmegyünk a Tobacco Roadról a Retek utcába, lemegyünk bunkóba, lemegyünk furkóba. A szocialista vadkeleten új banda születik.

A 20. század elején a zongora az amerikai zene forrásvidékén kezdte meg pályafutását. Egyik kulcshangszere lett a bluesnak. A zongorán előadott blues egyaránt felhangzott kocsmákban, bordélyházakban, templomokban és harmadosztályú mulatókban végig a Mississippi mentén Louisianáig, Alabamáig és Texasig. Hamarosan szállásra talált New Orleansban, majd tovább terjedt Chicago, Harlem és Kansas City felé. A 20-as évektől kezdve mindmáig a "piano blues" maradt az amerikai zene alapja és forrása. Magába foglalta a boogie-woogie-t, a jump-bluest és a gospel bluest, a spanyol tinge-t, a rhythm and bluest, a városi bluest és mindenfajta jazzt. A különféle bluesokra rányomta bélyegét a zongoristák előadásmódja, egyénisége és ez most az ő történetük.

Bessie Smith az 1920-as, 1930-as évek legendás énekesnője volt, a "Blues Császárnője"-ként is emlegették. Szegény családból származott, már kilencévesen az utcán énekelt, hogy pénzt keressen. Később a "Blues Anyja", Gertrud Ma Rainey vette védőszárnyai alá. Pályája azután ívelt fel, hogy szerződést kötött a Columbia lemezcéggel. Miközben a pályája szárnyalt, a magánélete romokban hevert, a becsődölt házassága után alkoholista lett, váltogatta a férfi és a női szeretőit. Autóbalesetben halt meg 1937-ben.