Jake és Elwood Blues a két fehér csirkefogó él-hal a blues zenéért. A fekete öltönyös, fekete kalapos, sötét napszemüveges duó életében eljött a pillanat, hogy minden bűnük megbocsátást nyerjen. Megtudják, hogy le akarják bontani az árvaházat, ahol ők is nevelkedtek. Mary nővér hiába fohászkodik Istenhez, itt már csak egy köteg dollár segíthet. A Blues-fivérek elhatározzák, hogy összetrombitálják a régi bandájukat. Azután néhány fellépéssel elég pénzt szereznek ahhoz, hogy segíteni tudjanak a nővérnek. A dolgok azonban nem egészen úgy alakulnak, ahogy kellene.
1955-ben vézna gitáros sétált be a Sun lemezstúdió ajtaján. Ez a pillanat kitörölhetetlen nyomott hagyott az amerikai kultúrában. A gitáros akkordjai ritmusosan zötyögtek, mint a tehervonat, hangja pedig mély és sötét volt, akár az éjszaka. Erőt sugárzó, átható tekintetétől és énekétől libabőrős lett az ember. Dalai, melyek a szív fájdalmairól és az életben maradásról regéltek, merészek voltak és húsbavágóak, és nem hasonlítottak semmilyen addig hallott dalra. Ezen a napon kezdődött Johnny Cash karrierje, és ekkor lépett rá személyisége átalakulásának rögös útjára is.
Ray Charles a szegény, délről érkezett, sanyarú sorsú, vak, színes bőrű zenész, aki a társadalmi és művészi korlátokat ledöntve átírta az amerikai zene történetét. Kamaszként szállt fel a floridai buszra, hogy átszelve az Államokat, a nyüzsgő Seattle-i dzsesszéletben pallérozza zenei tudását. Kezdetben sokat küszködött azért, hogy tisztességesen bánjanak vele, és meglelje saját útját. Majd felfedezi őt egy lemezcég, üstökösként tör be a zenei életbe, és világhírnévre tesz szert. A sztárságért azonban súlyos árat fizet: egy életen át küzd a kábítószerrel és a viharos szerelmi ügyekkel.
Loretta, aki egy egyszerű szénbányász lánya, nagyravágyó férjének nyomására kimozdul gyermekkora kisvárosának egyhangú környezetéből. Célja pedig, hogy country-énekesként meghódítsa a világot. A siker végül elérhető közelségbe kerül, ám nem biztos, hogy a pénz és a csillogás az, amire Loretta igazán vágyik?
A politikai reklámkampány részeként szervezett nagyszabású country koncert - a rendező jellegzetes, maróan szatírikus stílusában, kaleidoszkópszerűen bemutatva - gigantikus és bravúros paródia a fennállása 200. évfordulóját ünneplő Egyesült Államokról. Show az egész világ - sugallja a country zene fellegváraként tisztelt Nashville hektikus, és mégis minden részletre kiterjedő körképe, a végső merénylettel és a vélt rendben feltáruló káosszal. "Ambivalens vagyok Amerikával kapcsolatban. Szeretem és gyűlölöm" - vallja Altman, s így a filmje is az ellentmondásos attitűdök és különféle valóságok szikrázóan eleven és szellemes "dialektikus kollázsa" - sok jó zenével és Keith Carradine Oscar-díjas dalával (I'm Easy).
A minnesotai kisváros színházából több mint harminc éve hétről hétre élőben közvetítik a WLT rádió szórakoztató műsorát. Ám az esős szombat esti előadás más, mint a többi, ugyanis ez az utolsó. A rádiócsatornát az épülettel együtt felvásárolta egy cég, és a vezetőség döntése értelmében mindkettőt felszámolja. A műsor házigazdája és állandó énekese, G.K. számára ez is csak olyan este, mint a többi, a show-nak folytatódnia kell. Mialatt a színpadon egymást követik az énekesek, az öltözőben régi történetek folynak egybe, megismerjük az előadóművészek múltját és jelenét.