A XVII. században egy gazdátlan szamuráj elvetődik egy településre, amelynek lakóit állandó rettegésben tartja a selyemkereskedő és a szakékereskedő zsoldosainak háborúsága. Sanjuro, aki hol az egyik, hol a másik fél mellé áll, valójában igyekszik kívül maradni a harcon. Mivel ez nem sikerülhet, kénytelen ravaszul mindkét tábor ellen harcba szállva biztosítani a lakóknak a békét.

A társadalmi és családi elvárások hálójában vergődő fiatal mangaművész szokatlan utazásra indul, hogy felfedezze a szexuális és személyes szabadságot.

1939-ben, a fiatal professzor Bruttenholm elpusztította Erzsébet Ondrushkot, egy női vámpírt, aki ártatlanok vérében fürdött, hogy fiatal maradjon. New Yorkban viszont valaki próbálkozik feltámasztani a vámpírt. Broom professzor úgy dönt, hogy szól a BRPD ügynököknek és Hellboynak, hogy nyomozzon ennek utána. Hellboy kemény próba előtt fog állni. Útját szellemek, fantom farkasfalkák, boszorkányok, hárpiák és egy hatalmas vérfarkas gátolja.

Kuruzou, egy poros és joviális kisváros, kár, hogy átok sújtja. Az ilyesmire érzékeny polgárok hamar be is csavarodnak, így főhősünk gyermekkori, plátói szerelmének édesapja is. Az élet pedig, mintha menne tovább, csak a spirálok nőnek-növekednek, aztán mindennek vége lesz. Beteljesedik a kollektíva végzete. Nagyjából ennyire szűkszavúan leírható a film. Lazán kapcsolódó epizódok összege, nyomasztóan domináns vizualitással, egyenletes tempóban hömpölyögnek az események. -Látszólag.- Általában elmondható ugyanis, hogy nehéz és veszedelmes vállalkozás mangát játékfilmre vinni, különösen igaz ez, az olyan szürreális és stilizált képi világú sorozatokra, mint amilyen Ito Junji-é is; félő, hogy a papíron megteremtett képiség, olyannyira eluralkodik a történeten, hogy az érdektelenné és lapossá válik, az újabb és újabb üres látvány-kunsztokkal szemben.