Féltékenység, birtoklásvágy, függőség, kilátástalanság, szenvedés. Viharos érzések váltakozása. Nők egymás közt. Ezért a filmjéért (is) Fassbindert sokan nőgyűlölőnek tartották, amit ő következetesen visszautasított: "A nők érdekesebbek, mint a férfiak, mert egyrészt elnyomottak, másrészt nem igazán azok, mivel ezt az elnyomást a terror eszközeként használják fel. Filmjeim az asszonyok mellett, és nem ellenük szólnak."
Johnny (Paddy Considine) és Sarah (Samantha Morton), a két nincstelen ír bevándorló egy lelakott New York-i bérházba fészkeli be magát a két gyermekével, amelyben transzvesztiták, drogosok és a világ válogatott nincstelenjei laknak. Miközben a szülők csak a nehézségeket és a veszélyeket látják az ígéret földjéből, a két kislányuk mágikus helyként tekint az országra, ahol minden megtörténhet, és amely megszabadíthatja őket a múlt lelki fájdalmaitól. Halloween idején Christy (Sarah Bolger) és Ariel (Emma Bolger) bekopogtat titokzatos szomszédjuk ajtaján, és ettől kezdve minden megváltozik.
A tizenhat éves Ned minden igyekezete ellenére sem tudja meggyőzni apját és mostohaanyját, hogy ne egy olyan bentlakásos iskolába küldjék, ahol a rögbi nem sport, hanem egyenesen vallás. A fiú egyedi ízlésével, magának való természetével és furcsa viselkedésével meglehetősen kilóg a sorból, és hamar az iskolatársak célpontjává válik. Az új tanév sem kecsegtet semmi jóval, ráadásul érkezik egy új tanuló, Conor, aki a rögbi csapat legnagyobb reménysége, és aki Ned szobatársa lesz. A két fiú nem is lehetne különbözőbb egymástól, közös életük döcögősen is indul, azonban hamar kiderül, hogy egyikük sem találja a helyét a konzervatív és csökönyös közegben. A sorsközösség barátsággá válik, amelynek sok kihívással kell megküzdenie.
1970-ben Londonban került sor a Miss World szépségversenyre, amelynek a híres amerikai komikus, Bob Hope volt a házigazdája. Akkoriban a Miss World volt a bolygó legnézettebb tévéműsora, több mint 100 millió nézővel. Azt állítva, hogy a szépségversenyek lealacsonyítják a nőket, az újonnan megalakult Női Felszabadító Mozgalom egyik napról a másikra közismertté vált azzal, hogy betört a színpadra és megzavarta a verseny élő közvetítését. Ezen túl az eredmény is felzúdulást váltott ki: nem a svéd kedvenc, hanem Miss Grenada nyert – az első fekete nő, akit megkoronáztak a Miss Worldön. A patriarchátus nyilvános leszereplésének ténye órák alatt eljutott a bolygó minden pontjára, és ezzel a nyugati szépségideál 180 fokos fordulatot vett.
Billy Crystal ebben a fergetegesen mulatságos romantikus vígjátékában a világsikert aratott Harry és Sallyhez hasonlót próbált megalkotni és meglepő módon olyan filmet készített, mely az eredetinél még több nevetést ígér. Főhőse, Mickey, az amerikai kosárlabda-szövetség játékvezetője, édesapja holttestét kíséri Párizsba, akinek az volt a kívánsága, hogy ott helyezzék örök nyugalomra. Annál kevesebb nyugalom vár Mickey-re, akinek eléggé jellegzetes formájú csomagja elvész útközben és Párizsba érkezve rögtön az első dolga az, hogy a légitársaság alkalmazottjával ordítozva megpróbálja megértetni, hogy egy koporsó pont úgy néz ki, mint egy koporsó. Az idegenben élő amerikai lánynak megtetszik a férfi különös humora, gyorsan összebarátkoznak és hamarosan egymásba is szeretnek.
Mari Gilbert (Amy Ryan) lányának hirtelen nyoma veszik. A rendőrség nyomozása eredménytelen, ezért Mari saját maga próbál utánajárni, mi történhetett. A lányt Long Islanden látták utoljára, ezért Mari azonnal útra kel, hogy újabb információkat szerezzen. A szigeten azonban megdöbbentő dolgokról rántja le a leplet, rájön, hogy a helyiek több szexmunkást is meggyilkoltak. Az Oscar-várományos Liz Garbus rendezésében készült misztikus thriller valós események alapján készült.