A kultikus történet Mark Renton-ról szól és az õ "barátairól", akik lázongók, tévelygõk, tolvajok és narkósok...sehogy sem tudnak beilleszkedni az õket körülvevõ társadalomba. Az igazat megvallva, nem is igyekeznek túlságosan. Megvetik, sõt elvetik minden formáját. Ez a parttalan sodródás saját önpusztításuk gyökere. Az egyedüli menekülési lehetõségük a kábítószer, amelyrõl úgy érzik, védõpajzsot tart föléjük. Nem veszik, nem is akarják észrevenni, hogy visszavonhatatlanul az önpusztítás ösvényére léptek. A sors még egy utolsó lehetõséget biztosít Mark-nak, hogy visszaforduljon a lejtõn. Csak az a kérdés, hogy õ akarja-e kihasználni ezt az esélyt, érzi-e a lehetõséget? Igényli-e a változást? Látja-e értelmét...újra megválasztani a saját életét?

Ismét görbe tükröt tart képmutató kortársai elé e filmjében Woody Allen. Magára öltött figurája ezúttal Harry Block, az elismert író. Nehéz ember, írásaiban nem rejti véka alá személyes tapasztalatait, tablettákon él és imádja a prostituáltakat. Nem csoda, hogy három feleség hagyta el utálattal. Mikor éppen kitüntetést kapna munkásságáért az egyetemtől, ahonnan annak idején kirúgták, alkotói válságba kerül. Utolsó szerelme éppen egyik barátjához készül férjhez menni. Láthatjuk, amint írásainak szereplői és helyzetei visszahatnak mindennapi életére. Mennyi életet, sorsot befolyásolt otromba viselkedésével.

Egy egyiptomi fúvószenekar vendégségbe érkezik Izraelbe, ám hamar kiderül, hogy senki nem várja őket. Útnak indulnak hát az ismeretlenbe, de hamarosan teljesen eltévednek. Egy fiatal zsidó vendéglősnő és családja fogadja be őket éjszakára. Az arab kultúrát terjeszteni érkezett zenészek mind saját vérmérsékletűk szerint dolgozzák fel a történteket, ki szórakozni indul az éjszakába, ki inkább bezárkózna a külvilág elől.

Bree, lánykori nevén Stanley transzszexuális. Hosszú évek óta magányosan él Los Angeles-ben, és arra készül, hogy teljes értékű nővé váljon. A New York-i rendőrségen prostitúció és drogügyek miatt letartóztatták 17 éves fiát; mivel Toby anyja már nem él, őt keresik meg. Bree nem akar tudomást venni a fiúról, akinek létezéséről a telefonhívásig nem is tudott, de terapeutája határozottan ellenzi a műtétet addig, amíg nem tud szembenézni a múltjával. Bree képtelen bevallani Toby-nak, hogy a konzervatív középosztálybeli női külső valójában az apját rejti; inkább egy egyházi segélyszolgálat tagjaként tünteti fel magát. Amikor rájön, hogy Toby Los Angeles-ig akar stoppolni, csak hogy megkeresse az apját, felajánlja, hogy magával viszi. A hosszú út alatt találkoznak múltjuk szereplőivel, és nemcsak egymást, hanem saját magukat is megismerik...

A rendezőnő maga alakítja Christine Jespersont, a feltörekvő művészt, aki akadozó karrierje ápolása mellett öregeket szállít taxijával. Fennmaradó idejében kétségbeesetten próbálja felhívni magára a művészvilág és Richard Swersey figyelmét, akiben a nagy remények kis önbecsüléssel párosulnak. A nemrég facérrá vált cipőbolti eladó két fia is váratlan kapcsolatokba gabalyodik: a hétéves Robby női szíveket ápol az interneten, míg a tizennégy éves Peter közömbösen szemléli a szomszéd lányok szexuális játékait.

A két szélhámos, Jimmy és Jon megtalálja a nagy lehetőséget, amikor régi barátjuk és bűntársuk, Frankie megérkezik a városba egy szállítmány illegális kézifegyverrel. A fegyverek rengeteg bonyodalmat okoznak a barátoknak és családjaiknak. Amikor a helyi veszekedés miatt Jon börtönbe kerül, Jimmy eladja a fegyvereket, hogy kifizesse az óvadékot. Amikor Frankie észreveszi, hogy eltűnt az áruja, akkor Jimmy és a fegyverek nyomába ered.

Emmet Ray, a harmincas évek legendás jazzgitárosa felelőtlen, dőzsölő, arrogáns és pimasz ember volt, de egyike a legnagyobbaknak, akiknek az ujja valaha is megérintette a hangszer bundjait. Talán csak a nagy Django Reinhardt-ot tartotta nagyobbra a világ zeneértő közönsége. Ahogy neves pályatársa mögött mindörökre a második maradt, magánéletében is a szerencsétlenség jutott osztályrészéül. Zenei karrierjét megelőzően lányok futtatásából tartotta fenn magát, s miközben vagyonokat dobott ki csillogó-villogó ruhákra és drága autócsodákra, a nőket úgy dobta el magától, mint egy törött pengetőt. Amikor találkozik Hattie-vel, a visszahúzódó néma lánnyal, arroganciája és hűtlensége fontosabb számára az igaz érzelmeknél. A gyönyörű, önérzetes, ám a hűséget meglehetős szabadossággal kezelő írónő, Blanche oldalán aztán rádöbben - túl későn -, milyen sokat is jelentett számára az őt rajongásig szerető lány.

Jimmy "Popeye" Doyle kőkemény zsaru, aki nem éppen diplomatikus módszereiről híres. Kemény kézzel bánik a bűnözőkkel és ha kell, nagy ívben megkerüli a szabályzatot, hogy elérje célját. Egy besúgójának köszönhetően tudomást szerez egy közelgő nagy nemzetközi heroin-szállítmány érkezéséről. A nyomozás előrehaladtával rádöbben, hogy a szálakat háttérben mozgató francia kapcsolat lebuktatásával az egész kábítószer-hálózatot felgöngyölítheti.

"A filmtörténet első szerelmes éjszakája" - lelkesedett Truffaut ezért a velencei fesztiválon díjat nyert és óriási botrányt kavart filmért, amely egy 18. századi libertinus történetet helyez át a mai francia pénzburzsoázia világába. A feleség, akinek párizsi szeretőjét vidéki hétvégére hívta meg a férj, egy szegény fiatalember kocsiján érkezik, ugyanis sajátja útközben lerobbant. A szatirikusnak induló film romantikus álomvilággá alakul át, amikor a feleséget és a fiút hatalmába keríti a szerelem. Moreau játéka követi a hangvételváltást, de átváltozása unatkozó, modoros úrinőből egyszerű s természetes szerelmes asszonnyá, bármily váratlan, lényéből fakad.

New York, 1974. John, a tizennyolc éves művészpalánta zűrös kapcsolatban áll az apjával, aki nem ismeri fel fia tehetségét. Egyik nap John meglátogatja a barátját és felfedezi, hogy a szomszédban lakik a híres orosz festő, Nicoli Seroff. Elhatározza, hogy meglátogatja a bálványát. Kiderül, hogy Seroff alkoholista, képtelen feldolgozni a felesége elvesztését. A fiú azonban szeretne tanulni tőle. John kitartása és lelkesedése visszaadja az öreg életkedvét és újra feléleszti benne az érdeklődést a munkája iránt. Amikor Seroff Pennsylvaniába utazik, Johnt is magával viszi, hogy tanítsa.

Justin egy olyan tinédzser, aki még mindig szopja az ujját. Az egyetlen ember, akit ez izgat, az apja, de bármit találjon is ki, semmi sem használ. Marad ugyanúgy a legmagányosabb gyerek a suliban, akinek egyetlen szórakozása, ha bezárkózhat a fürdőszobába és szophatja az ujját. És akkor ott van Justin fogorvosa, egy misztikus hippi figura, aki hipnózis útján próbálja meg Justint leszoktatni az ujjszopásról. Persze az iskola pszichológus sem adja fel, gyógyszereket ír fel a fiúnak, minek következtében Justin nem szopja többé az ujját, sorra nyeri a vitákat, mindenkit lenyűgöz zseniális meglátásaival, csak éppen újabb problémákkal szembesül: anyjával, apjával és a drogfüggőséggel...

Carolyn (Christina Ricci) csinos egyetemista lány, aki életében eddig mindent könnyen elért. Az egyetemi éves lányegyleti versenyre olyan kihívást kell találnia az Alpha Omega Pí egyletnek, amit a rivális csajok nem tudnak felülmúlni. Vezetőjük kitalálja, hogy testi és szellemi fogyatékkal élőket fognak tréningezni az országos paraolimpiára. Carolyn és szobatársa hangosan tiltakoznak az ötlet ellen, ennek ellenére kijelölik számára párját. Pumpkin (Hank Harris) kerekes székhez kötött srác, aki eleinte csak a lány nevét tudja ismételni. Carolyn barátja és szülei nem nézik jó szemmel a szokatlan ötlet megvalósulását, de még Pumpkin anyja sem. A lány egy idő után feszélyezetten kezdi magát érezni az órákon, hiszen minden, amit addig tökéletesnek és állandónak hitt, megkérdőjeleződött a kiszolgáltatottság és a feltétel nélküli szeretet fényében...