Mika megbukott az iskolában, így szülei azzal büntetik, hogy a nyarat szigorú nagyanyja méntelepén tanulással kell töltenie. Mika azonban, Sam, a lovászfiú mellett, még valamit felfedez, ami felkelti érdeklődését: Szélvihart, a vad és szilaj csődört. Még a tehetséges díjugrató, Michelle vagy a nagymama sem képes az állatot betörni. Mika elhatározza, hogy szerencsét próbál, és éjszaka belopódzik Szélvihar istállójába.

Mihez kezd egy medvebocs, ha elveszítette a mamáját? Milyen önfeledten gurulni lefelé a domboldalon, virágokkal játszadozni, mérges gombától hallucinálni? Hogyan kell táplálékot szerezni, megküzdeni az életért, megismerni a veszélyeket? Ezekre a kérdésekre kaphatunk válaszokat egy izgalmas, megható és gyönyörű képekben megkomponált dramatikus természetfilmben. A filmben igazi állatok a főszereplők, akik a túlélésért küzdenek a vadonban. Történetünkben az ember, a vadász pedig talán felismeri a titkot, hogy nagyobb mámort jelent élve hagyni, mint ölni. Jean-Jacques Annaud, a számos, élményt nyújtó mozifilm rendezője (A szerető, A rózsa neve, Ellenség a kapuknál) több mint 4 évig dolgozott ezen a természetfilmen, és a következőket mondta egy interjúban: "Azt szeretném elérni ezzel a filmmel, hogy az emberek becsüljék ezeket az abszolút bűbájos teremtményeket, akik érzelmekkel, véleménnyel, barátokkal és intelligenciával rendelkeznek."

A négy Pevensie gyermek egy esztendő elteltével visszatér arra a helyre, amelyet szeretnek. Meglepődve tapasztalják, hogy Narniában ezerháromszáz év telt el azóta, hogy itt jártak. A birodalom aranykora véget ért, a világot most a telmarinok uralják. A kegyetlen Miraz király Caspian herceg helyett a saját fiát akarja a trónra ültetni. A jogos trónörökös által vezetett lázadók szeretnék visszaállítani a rendet. A régi és új barátai oldalán Peter és testvérei is harcba szállnak, hogy visszaállítsák a birodalom régi fényét és dicsőségét.