A Jézus életét, halálát és feltámadását felidéző film Lukács evangéliumát dolgozta fel bibliai idézetek alapján.

A modern filmművészeti irányzat emblematikus rendezőjének számító Fellini később az ún. posztmodernhez csatlakozott. Ennek az áramlatnak lett jelentős műve a Casanova. Ezt a sokszor és sokféle értelmezésben feldolgozott témát Fellini a hetvenes évekre utalóan főleg egy aspektusára élezte ki: Casanova, aki kora művelt, önálló szellemiségű alakja volt, éppen ebben a minőségében nem kellett senkinek. Szexuális látványosságként, erotikus gerjesztőként kezelték, hiába próbált újra meg újra teljes emberként érvényesülni, ez még a szerelmében sem sikerült. Emlékirataiban, nemhiába tekint vissza keserűen erre a sajátosan romlott egyéneket igénylő, bomlott világra, ahol még egy gép is szeretetreméltóbb az embereknél.

A meg nem alkuvó, s ezért egyre inkább elszigetelődő művész tragédiájában az egyéni fájdalmak összefonódnak a társadalom ütötte sebekkel. 1642-t írunk. Rembrandt sikeres festő, mikor imádott felesége, Saskia váratlanul meghal. A művész nehezen teszi túl magát fájdalmán, és munkaadójával is megromlik a viszonya. Tíz év múlva látjuk viszont: ajtaján végrehajtók kopogtatnak, a csőd szélére jutott, csak házvezetőnője, Geertje tart ki mellette. Mikor azonban Rembrandt újra szerelmes lesz, a féltékeny nő elhagyja. A nehézségekben egyetlen vigasza szerelme, Hendrickje, akit Rembrandt szeretne feleségül venni, ám nem teheti. Törvénytelen kapcsolatuk miatt a lányt erkölcstelenséggel vádolják és kiközösítik. Mikor a dolgok végre jobbra fordulnának, Hendrickje beteg lesz és meghal. Évek telnek el. Rembrandt egészsége megromlott és szegényebb, mint valaha. Egy barátjától kap pénzt ételre, de azt - mint élete folyamán mindig - most is festékre költi. Önarcképén dolgozik.

A harsány komédia közvetlenül a háború utáni Párizsban játszódik. A fiatal házaspár, Antoine és Antoinette nagy összeget nyertek a lottón, de a szelvényüket nem találják sehol. Őrült keresés kezdődik, amelynek során átkutatják fél Párizst...

A Vörös Hajnal TSZ kétszáz hold gabonáját egy vihar következtében elönti a víz. A tagság vidám mulatozással tölti az időt, nem törődik a kárral. Bízik abban, hogy Pörneczi, a csavaros eszű elnök majd kitalál valamit. Pörneczi elő is rukkol a javaslattal: be kell szántani a gabonát, és fel kell venni a biztosítási összeget. A szövetkezet kommunistái, élükön Göndöcs párttitkárral azonban azt vallják, hogy így is aratni kell, és legalább az ép szemeket meg kell menteni. A tagság, amely még mindig a körmönfont Pörnecziék befolyása alatt áll, magukra hagyja a becsületes és igazságos eljárásáért kiálló embereket. Végül mégis lehull a lepel Pörnecziék praktikájáról, és az emberek belátják, melyik oldalon a helyük.

1952 szeptemberében egy észak-magyarországi bányába víz tör be robbantás után a szomszédos, régen nem művelt tárnából, és bennreked tizennégy bányász. Megmentésükre összefog az ország. Mialatt szervezik az akciót, bent a tizennégy ember, levegője fogytán, a halálra készülve újragondolja az életét, konfliktusait, kudarcait, és nem szűnő életjellel riadóztatja a kinti világot...