Andy épp egyetemre készül, így Woody, Buzz és a többi hűséges játék aggódni kezdenek bizonytalan jövőjük miatt. Mint később kiderül, joggal. Jesse szerint a játékoknak kezükbe kell venni az irányítást, s meggyőzi a többieket, hogy a Sunnyside Óvodába vegyék az irányt, ahol tudomásuk szerint mindenkivel játszanak. A féktelen gyerkőcök már alig várják, hogy rájuk tehessék ragacsos kis mancsaikat, ráadásul rövidesen Woody-ék tudomására jut, hogy volt gazdájuk keresi őket. Hőseinknek menekülniük kell, így "egy mindenkiért, mindenki egyért" alapon csatlakoznak az ottani játékokhoz, hogy együtt megtervezzék, és véghez vigyék nagyszabású szökésüket. Jelmondatuk: "Egy játékot sem hagyunk hátra!". Nehezíti helyzetüket, hogy néhány új barátjuk közel sem olyan barátságos, mint hitték.
A szégyenlős és visszahúzódó Ben most fejezte be az egyetemet, és készen áll, hogy beteljesítse szülei akaratát: találjon magának egy jól fizető állást, keressen magának egy feleséget és teremtse újra szülei unalmas életét. Valószínűleg így is tenne, ha a szülei barátainál tett látogatás során a csinos Elaine édesanyja, a középkorú Mrs. Robinson el nem csábítaná a kisfiús Ben-t. Miközben viszonyt kezd Mrs. Robinson-nal, Ben lassan rádöbben, hogy szerelmes Elaine-be, aki viszont San Franciscóba megy tanulni. Mire Ben végre döntésre jut és rászánja magát, hogy elvegye feleségül a lányt, Elaine már másnak ígéri a kezét. Ben azonban most már nem hagyja magát.
A gazdagok mások. Vagy mégsem? Kiderül, hogy ha elkapja őket a szerelem heve, ugyanolyan bolondok, mint bármelyikünk. Tracy Lord, a szeszélyes örökösnő egy feddhetetlen úriember menyasszonya, csakhogy megtetszik neki egy vonzó újságíró. A történet itt még nem ér véget, mert az is lehet, hogy Tracy valójában bohém ex-férjét szereti... Pergő jazz ritmus, szerelem, gazdagság és persze sok mulattató félreértés fűszerezik ezt az igazi hollywoodi klasszikust.
Az amerikai foci nem a gyengék sportja: kíméletlenül a földbe döngöl. Az élet kegyetlen csapást mért a Huntington-i Marshall Egyetem focicsapatára: egy repülőgép-szerencsétlenség végzett az iskola teljes futballcsapatával. Sokan úgy vélik, innen nincs visszaút, de Jack Lengyel más véleményen van. Elvállalja azt a feladatot, amit senki más nem mert volna: újjászervezi a Marshall Egyetem futballcsapatát.
A négy nagylányát nevelő Terryt egy nap szó nélkül elhagyja a férje. Az asszonyból a harag, a megalázottság és a tehetetlenség a legrosszabbat hozza ki: iszik, kötekedik a lányokkal és miközben lassan-lassan összejön a szomszédban lakó, valaha jó nevű baseballjátékossal, az iszákos és jámbor Dennyvel, maga sem veszi észre, hogy beleszeret a ragaszkodó férfiba és hogy a saját ügyes-bajos életkezdéseikkel bajlódó gyerekei sem tartják feltétlenül szörnyetegnek.
Egy vegyészhallgató feltalál egy spray-t, amely láthatatlanná teszi viselőjét. Egy szélhámos rájön a dologra, és azt tervezi, hogy ellopja magának.
Egy átlagos, őrült, motorbicikli-rajongó és mindenféle vadságból szívesen részt vállaló amerikai egyetemista lány bajba kerül. Szerelmes lesz. Pedig eddig a szülővárosában ő volt "az utolsó el nem jegyzett lány". A srác, akivel együtt dolgozik az egyetemi büfében először nagyon utálatos. Azután segít a lánynak felkészülni a Shakespeare-szemináriumára (valahogyan nagyon sokat tud a dán hercegekről), a lány pedig segít a kémia leckéjében és hamarosan egymásba szeretnek. Élnének is boldogan tovább, ha a srácról ki nem derülne, hogy ő a dán főherceg, aki a lesifotósok elől menekült Wisconsinba. A lány zavarba jön, megsértődik és szakítana - de nem bír. Inkább elmegy Dániába, hogy kinyomozza, milyenek a főhercegek a vén Európában, és vajon milyen lehet főhercegnének, vagy később királynénak lenni arrafelé.
Mit tehet az ember, ha hirtelen észreveszi, hogy már nem kamasz? Deanna ugyan kicsit nehézkesen törődött bele a megváltoztathatatlanba, de azért tudja a választ: beiratkozik az egyetemre, és ott a suliba járókat (köztük a saját lányát) meghazudtoló hévvel veti bele magát mindabba, amit egy rangos tanintézmény kínál: pia, bulik, pasik és még több pia. Azután még egy kis buli... A helyzet jó, de nem egyszerű. És csak egyre bonyolultabbá válik.
Van Wilder (Ryan Reynolds) imád egyetemre járni. Ezért nem hajlandó befejezni és ezért kezdi már a hetedik évét az ódon falak között a régi és egyetlen céllal: mindenképpen elkerülni a diplomát és a felnőtt életet! Nincs is ebben semmi meglepő, a megnyerő fiatalember az egyetem királya. Ő szervezi a legjobb bulikat, ő issza a legtöbbet, őt tisztelik az elsőéves srácok és az ő lába előtt hevernek (vagy térdelnek) a lányok. Imádja a botrányt, szereti az őrült hangulatot, lelkesedik, ha sok sört lát egy helyen és az ellen sem tiltakozik, ha a söröshordót a helyi szépségkirálynő csapolja neki. Csak a tanárok nem tudják elviselni. Megesküsznek, hogy mindenáron megszabadulnak tőle: levizsgáztatják. És mert a baj nem jár egyedül, az egyetemi lap ifjú újságírónője (Tara Reid) is színre lép, hogy kérdéseivel zaklassa az aranyifjút.
Elsõ szerelem. Mind átestünk már rajta. Mégis, õrület, milyen durván földhöz tudja vágni az embert. Csak piálsz és dumálsz a haverokkal valami lepattant lebujban. Monk például épp azt közli, hogy tegnap egy pornófilmben hegesztett két és fél rugóért, aztán fogad Hicksszel, hogy nem tudja megfektetni azt a helyes kis elsõs feka csajt. Te meg nézed, hogy ezek tök hülyék, de a szádra fagy a mosoly, mert a zenegépnél meglátod Õt, és eláll a lélegzeted, másról nem is beszélve.