Richard Wanley egyetemi tanár egy este megáll egy kirakat előtt, amely mögött megpillant egy női arcképet. Aznap utazott el nyaralni a felesége és barátaival vacsorázik a megszokott klubjában. A barátok nagyon csodálkoznak, hogy szalmaözvegységének első estéjét egyedül akarja tölteni. Ők agglegények és mindegyiküknek randevúja van. Megállapítják, hogy az ő korukban már veszélyesek a kalandok. Elsietnek, Wanley magára marad és leül olvasni. Megkéri az inast, hogy fél tizenegykor szóljanak neki, mert könnyen megfeledkezik az időről. A klubot elhagyva, elmegy megint a festmény előtt. Hirtelen a kirakatüvegen át megpillantja a kép eredetijét. Az ismeretlen nő, a "modell" meghívja egy pohár italra. És itt indul útjára a titokzatos történet.

New England egyik kisvárosában játszódik a film. Itt él ugyanis a három, különféle módokon megözvegyült barátnő, Alexandra, a fekete hajú szobrásznő, Jane, a vörös csellótanárnő és Sukie, a szőke újságírónő. Baráti összejöveteleik során lassan rádöbbennek, hogy különleges képességekkel rendelkeznek. És mi másra is használhatnák jobban boszorkánytudományukat, mint hogy megidézzék az áhított Férfit, mivel ebben a típusban városuk igencsak szűkölködik. Ám arra egyikük sem számít, hogy aki hívásukra megjelenik, az maga az Ördög.

1957-ben járunk, Írországban. Benny, Eve és Nan együtt nevelkedtek egy unalmas kisvárosban. A három lány sorsa a fővárosi Trinity College-ban keresztezi ismét egymást. A vidéki lányok normabontó gondolatokkal ismerkednek meg a dublini egyetemen, no meg Jackkel, az iskola rögbicsapatának jóképű sztárjátékosával és persze a fiú évfolyamtársaival. Kalandok sora veszi kezdetét a korabeli Írország vaskalapos erkölcsiségének árnyékában.

Roger Swanson (Campbell Scott, Facérok), a menthetetlenül cinikus reklámszakembernek szent meggyőződése, hogy bármely nőt megkaphat. Azonban az egyéjszakás kalandokkal teli, tökéletesnek hitt világa egyszer csak omladozni kezd, mikor váratlanul betoppan hozzá az unokaöccse, Nick (Jesse Eisenberg, Social Network - A közösségi háló), akinek még nem sikerült elveszítenie a szüzességét, és abban bízik, hogy eme probléma megoldásában Roger segítségére lehet. A férfi el is határozza, hogy reptében tanítja ki a fiút a nők minden csínjáról-bínjáról, de miközben alámerülnek a manhattani éjszakai életbe, Roger rádöbben, hogy még neki is rengeteg tanulnivalója van arról, hogy a nők valójában mit is akarnak.

A Barry B. Benson nevű méh most végzett a főiskolán és csalódottan kell tudomásul vennie, hogy az élet számára egyetlen pályát kínál: a mézet. Ám hősünket nem olyan fából faragták, hogy csak úgy beálljon a nyájba, jobban mondva a rajba. Sikerül kiharcolnia, hogy a pollengyűjtő osztag magával vigye egy körútra a kason kívülre, a nagyvilágba. És itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. Egy virágnak nézett teniszlabda, egy kis eső, no meg egy jószívű hölgy és Barry élete fenekestül felfordul. Nem elég, hogy megszegi a kas szabályát, miszerint a méheknek szigorúan tilos az emberekkel társalogniuk, de sokkoló felfedezést tesz: rájön, hogy az emberiség ellopja a méhek mézét! Ráadásul évszázadok óta! Barry azonnal megtalálja élete célját: beperli az emberiséget eme hallatlan gaztettéért.

Rémület és botrány tartja lázban a nemzetet. A médiában fény derült rá, hogy az Egyesült Államok külföldön indított hadjáratában hősi halált halt katonák valójában "élőhalottak": koporsóikból kiszálló "élő" mementói ők egy félresikerült háborúnak. Megjelenésük befolyásolja az amerikai elnökválasztás végeredményét. A Dale Bailey díjnyertes novellájából készült film a ponyva-kultúra elemeit alkalmazva a zombie-műfajt ötvözi társadalmunk súlyos problémáival. "A horror sok formában létezhet, például hogy nem tudjuk irányítani életünket, olyan erők manipulálnak minket, amelyek felett nincs hatalmunk", mondja Dante, aki hű marad a horror műfaj lényegéhez: iszonyatot kelt, s ennek jegyében a Bush-adminisztráció (és főként az iraki háború) elleni merész vádiratot fogalmaz meg. Az ideges nevetéseket okozó Hazatérés talán az egyetlen játékfilm napjaink Hollywoodjában, amely egyivású Michael Moore szókimondó dokumentumfilmjeivel, miközben végig tiszteletteljes marad a háború áldozatai iránt.

Véget ért Shelley nyuszi boldogsága. Betöltötte a huszonhetedik életévét, így kitették a szűrét a Playboy-házból, ahol pucérkodva ugyan, de édes semmittevésben éldegélt. Egyedül van, mint az kisujja és semmi okos nem jut az eszébe, mihez is kezdjen ezután. A véletlenek szerencsés összjátéka folytán végül egy főiskolai kollégiumban köt ki, ahol elvállalja egy szobára való nebuló felkészítését az életre. A jó tanuló diákok kezdetben kinevetik a platinaszőkeséget, azután irigyelni kezdik, majd rájönnek, hogy érdemes tanulni tőle. Igaz ezeket a (tan)tárgyakat bulizásnak, pasizásnak és sminkelésnek hívják.

Louise a harmincas éveinek végén járó elvált asszony, aki a Columbia Egyetem Szépművészeti iskolájában dolgozik. Bár sikeres a munkájában és a kollégái tisztelik, valami mégis hiányzik az életéből. Egy interjú készítése során találkozik a fiatal Scott-tal, aki megdöbbentő módon hasonlít Louise egykori, autóbalesetben meghalt középiskolai szerelmére. Az idősebb nő és a fiatal férfi között szenvedélyes kapcsolat bontakozik ki. Míg azonban Louise az elveszített szerelmét látja Scottban, a fiú csupán előnyöket remél a viszonytól.

Mértéktelen bulizás, csajozás, ivás és egyéb kellemességek: egy fiúkollégium lakói szemében az efféle kicsapongások érdemnek számítanak. Dave, Doofer és Adam is csak akkor repül a koleszból, amikor meggyanúsítják őket, hogy megdézsmálták a közös kasszát. A három ifjú kalandor nem búslakodik sokat, hamar rálelnek a megoldásra, és a tökéletes szállásra. Az egyetlen bibi csak az, hogy az új szoba a harcos feminista, férfigyűlölő leányszálláson található. Nincs más választásuk, át kell változniuk. Jöhetnek a parókák, szoknyák, tűsarkú topánok és a selyembugyik.