A Káosz című olasz filmdrámában több történet bontakozik ki a néző előtt. Az egyes meseszálakat egy nyakában csengővel repkedő holló köti össze. Mind az öt emberi sors a sós tenger, a mediterrán olasz táj és a történelmi romok árnyékában nyílik ki előttünk.
New York a film születése óta az álmok és a lehetőségek városa. Lüktető kulturális sokszínűségével, az eget ostromló, szikrázó felhőkarcolóival több mint száz éve szolgál kulisszául sikeres filmek ezreihez. Most a szerelmesek friss szemszögéből ismerhetjük meg a várost, melynek örökös zajába megannyi titok, sok humor és egy csepp erotika vegyül. Ez az a város, ahol minden megtörténhet, ahol az egyszerű, hétköznapi történetek is életre szóló kalanddá válnak. Mitől válik ott és akkor különlegessé, hogy egy fiatal nő az esküvője előestéjén felkínálkozik egy indiai üzletembernek, hogy egy író a legjobb csajozós szövegével próbál felszedni egy nőt az utcasarkon, hogy egy fiatal srác tolószékes lánnyal megy a szalagavató bálra, s végül élete legmámorítóbb élményét éli át? Nyolcmillió ember, nyolcmillió történet hullámzik a pezsgő városban. Ez a néhány kiragadott jelenet hivatott megmutatni, miért olyan ellenállhatatlan a Nagy Alma.
Az Eros ritka filmtörténeti pillanat: három közepes hosszúságú filmből álló, az erotika és a szerelem témájával foglakozó antológia, a világ három páratlan rendezője, Wong Kar Wai, Steven Soderbergh és Michelangelo Antonioni rendezésében. Mindegyikük a maga egyéni módján közelíti meg az örök misztériumot: Wong egy gazdag textúrájú és fájóan érzelmes, ugyanakkor sikamlós történetet mond el, Soderbergh filmje fanyar humorú, perverz komédia, Antonioni pedig filozófikus meditációval áll elő a férfi és nő közötti szakadékról