Az apolitikus amerikai Rick kávéházat vezet Casablancában. A bár szélhámosok, szerencsejátékosok és vízumra várók találkozóhelye. Váratlanul feltűnik Rick hajdani szerelme férjével, Victor Lászlóval. László egy koncentrációs táborból megszökött ellenálló, akit a nácik keresnek. Ilsa egy évvel korábban azért hagyta el Ricket, hogy a nehéz helyzetben férje mellett legyen. A románc ismét fellobban, a nő végleg szerelmével, a cinikus Rickkel akar maradni.

Egy iráni kislány csak pislogott, amint a rendszerek jöttek-mentek, a történelem újraíródott, a rockzene bűnös szenvedély lett, szabadelvű szülei pedig a civilizált Nyugat-Európába küldték. Bécsben idegen volt, idegen is maradt, majd a visszatérést választotta, hogy aztán saját hazájában se találja a helyét. Végül mindezt lerajzolta - így született meg a Persepolis.

1994-ben az emberiség történetének egyik legszörnyűbb kegyetlensége zajlott Ruandában, melyről azonban a modern világ majdhogynem tudomást sem vett. Három hónap leforgása alatt egymillió embert mészároltak le. A könyörtelen történések közepette egy hétköznapi ember családja iránti szeretetétől vezérelve, nem hétköznapi bátorságról tesz tanúbizonyságot: több mint ezer reményvesztett menekülő honfitársa életét menti meg azzal, hogy menedéket nyújt nekik az általa vezetett hotelben. A megrázó igaz történet középpontjában egy olyan ember bátorsága áll, aki szembe mert szállni az 1994-es ruandai összecsapás barbár kegyetlenségével.

Szicília,1860. A garibalidisták partraszállásának híre megszakítja Salina hercegének és családjának templomi áhítatát. Don Fabrizio fiatal és kellőképpen cinikus unokaöccse elhatározza, hogy önkéntesként bevonul Garibaldi seregébe, és hírt hoz az események alakulásáról. Az élet látszólag továbbra is nyaralások, bálok, összejövetelek megszokott rendjében zajlik. De Don Fabrizio már tudja, az arisztokrácia helyét Szicíliában is egy új, realistább és pénzéhesebb réteg veszi át. Visconti hatalmas tablója egy hirtelen felizzó szenvedély tükrében mutatja meg ezt a hatalmas átalakulást.

A 19-20. század fordulón játszódó történetben Jules és Jim elválaszthatatlan barátok, akik ugyanabba a nőbe szeretnek bele. Cathérine Jules-hoz megy férjhez, de továbbra is gyengéd érzelmeket táplál Jim iránt. Egy esetben válnak csak el útjaik, hogy röviddel azután újra egyesüljenek, anélkül, hogy további viszonyuk a legcsekélyebb mértékben megváltozott volna. A kapcsolat csak évek múltán szakad meg, amikor Cathérine Jimmel autózik és a kocsijuk a Szajnába zuhan, ők maguk vízbe fulladnak.

1945 áprilisa egy német kisvárosban. Ekkor már nyilvánvaló, hogy Németország elvesztette a háborút, de az utolsó pillanatban még a 16 éves gimnazistákat is behívják. A hét fiút - hogy lehetőség szerint ne kerüljenek veszélybe - egy stratégiailag kevésbé fontos híd őrzésére vezénylik. Ám parancsnokuk hamarosan elesik, és a magukra maradt, náci jelszavakon nevelkedett kamaszok a feladatot komolyan véve, fanatikus hittel védelmezik a hidat az amerikai tankokkal szemben.

A hullákat egymás hegyire-hátára hányták a vizes árkokban, és pontosan lehetett tudni, hol vannak a gyilkos mezők, mert a fű ott mindig sokkal maga sabbra nőtt és zöldebben virított a holttestek fölött...

Miután családját elvesztette, a megkeseredett, és gyilkossági ügye miatt üldözött amerikai diplomata (Dennis Quaid) belép a francia idegenlégióba, majd a szerb hadsereg zsoldosaként vesz részt a délszláv háborúban, hogy bosszút álljon családjáért. Hamarosan azonban válaszút elé kerül: örökre lelketlen mészárossá válik, vagy megpróbál segíteni egy terhes nőn, aki rajta kívül senkire sem számíthat. Igaz történet alapján.

Sissi megbetegszik, az orvos külföldi pihenőt javasol neki, és a fiatal királyné Madeirára, majd Korfura utazik. Ez az utazás, a környezetváltozás és édesanyja közelsége jót tesz neki és lassanként felgyógyul. Úgy tűnik, helyrejönnek a dolgok, ő is és Ferenc József is sokat ért az eltöltött évek alatt, és anyósa, Zsófia királynő is beletörődik a sorsába...

1941. december 7. A második világháború fordulópontja, a történelem egyik legvéresebb csatája: a japán légierő megtámadta Amerika csendes-óceáni flottáját. A támadás számtalan áldozattal járt, hatalmas pusztítást vitt végbe: sokáig tartott, míg az amerikai hadsereg kiheverte a csapást, és felkészült a visszavágásra. Ez a film e támadás és csata története, de egyben három fiatal története is. Akik, miközben a történelem a szörnyű, véres események közepébe sodorja őket, a saját életüket élnék - azt sem könnyű. Rafe és Danny a legjobb barátok: gyerekkoruk óta együtt szeretnének pilóták lenni. Mindketten katonák, mindketten Pearl Harborban állomásoznak. És mindketten ugyanazt a lányt szeretik. A japán gépek pedig elindultak Pearl Harbor felé.

A Stellet licht egy klasszikus történethez és bizonyos értelemben klasszikus történetmeséléshez tér vissza (természetesen a kísérletezőbb művészfilm kategóriáján belül). Cserébe viszont átélhető drámát és igazi szépséget kapunk, a film utolsó kb. fél órája meghökkentően szívszorító. Az utolsó néhány perc meg aztán tényleg igazi remeklés. Ami nagyon izgalmas az a történetet illeti: tulajdonképpen Carl Dreyer csodálatos Ordet c. filmje (ami szerintem egyébként a valaha készült egyik legjobb film) lett újraforgatva, ez a végére teljesedik ki, de az a fantasztikus, hogy itt is átélhetjük a katarzist, hiába látjuk közel ugyanazt. (Coleman)

Jack Sommersby (Richard Gere) nem hagy különösebb űrt maga mögött, amikor elmegy harcolni a polgárháborúba. Felesége (Jodie Foster) némileg tán meg is könnyebbül, hogy durva, erőszakos férjét távol tudhatja magától. Azt azért hét év után sem hiszi, hogy Jack ne térne vissza. Az asszonyi érzések sosem csalnak: Jack Sommersby egy szép napon visszatér - de mintha a háború kicserélte volna, mintha nem ugyanaz az ember lenne, aki volt.