1968 decemberében a Rolling Stones rendhagyó tévéshow-t forgatott: Jaggerék és neves zenészbarátaik egy cirkuszi előadás keretébe - artisták, tűznyelők és légtornászok közé - integrálták rockprodukcióikat. A konferansziéként is bemutatkozó Stones-tagok a zenei kínálatot elsősorban a blues köré szervezték, a fekete amerikai gyökereket képviselő Taj Mahaltól a pályakezdő (az idő tájt épp Tony Iommi gitárossal fellépő) Jethro Tullig, sőt John Lennon is egy bluesos Beatles-dalt adott elő Eric Clapton, Keith Richard és Mitch Mitchell (Jimi Hendrix Experience) társaságában, de belefért a Who bő hétperces mini-rockoperája, Marianne Faithfull szép kis balladája és a zsákban vonagló, majd egy hegedűs kíséretében visítozó Yoko Ono avantgárd performansza is. A fő attrakció a Rolling Stones félórás koncertje - lenyűgöző.

Az ötvenes évek idején a húszas éveiben járó, egy nagyáruházban eladóként dolgozó Therese naphosszat a jobb életről, és a szerelemről álmodozik. Egy nap megjelenik a jómódú, ám kihűlt házasságában vergődő Carol, és a két nő között rögtön szikrázni kezd a levegő. A kezdetben ártatlannak induló találkozás az érzelmek hatására gyorsan elmélyül.

Közép- és Kelet-Európa szocialista országaihoz hasonlóan az ötvenes évek Jugoszláviájában is személyi kultusz van. A Tito vezette országban a félelem és a rettegés az úr, a politikai rendõrség bármikor, bárkit indok nélkül letartóztathat. Egyik nap a kis Malik édesapját is elviszik, a régi szeretõje jelentette fel. A férfit bányamunkára ítélik. Az édesanyja mindent megtesz, hogy a boldog család látszatát megõrizve eltitkolja fia elõl az igazat. Azt hazudja neki, hogy a papa szolgálati útra ment. Ám eljön az idõ, amikor Maliknak szembe kell néznie az igazsággal.

Az 1960-as években az amerikai rádióállomások 24 órában nyomatták a RockandRollt, de Angliában, a Beatles és a Rolling Stones szülőhazájában az egyetlen adót, ahol fogni lehetett a zenei forradalom új stílusát, egy kalózrádió sugározta, méghozzá egy hajóról. Richard Curtis (Négy esküvő, egy temetés, Notthing Hill, Bridget Jones Naplója) egy szívmelengető és vidám történetet tár elénk a kalózrádiós csapatról, akik 25 millió Britt rádióhallgató szívét hódították meg azzal, hogy a kormány és a rendőrség folyamatos fenyegetése ellenére egy hajóról sugároztak a ‘60-as évek generációjának meghatározó zenéjét. Egy hajóról, ami innen kapta nevét is: Rockhajó.

A 60-as évek elején az "Eddie és a Cirkálók" nevű zenekar, Eddie Wilson nevezetű vezetőjükkel az élen, új lemezüknek köszönhetően ismertté válik. Eddie sajnálatosan autóbalesetben meghal, a zenekar szétszéled, de újra összeáll, amikor egy róluk szóló újságcikk nyomán megtalálják az anno ki nem adott második lemezük felvételeit.

Az állapotos Anna (Virginie Ledoyen) egy eldugott árvaházban kap takarítónői állást. A hátborzongató helyen megdöbbenve fedezi fel Judithot, a mentális problémákkal küzdő árvát, aki még mindig az épületben lakik. Később egyre több megmagyarázhatatlan, természetfeletti történéssel is szembesülnie kell; gyerekhangokat, lépteket hall az árvaház magányos folyosóin. Anna az első rémület után kutatni kezd, és borzasztó titkokra derít fényt.

A nagymenő pókerjátékos, Jack Weil valami nagy dobásra készül 1958-ban, Havannában, az élvhajhászok paradicsomában, a forradalom kitörésének küszöbén. Tervei között nem szerepel azonban, hogy beleszeressen Robertába, a forradalmár Arturo Duran gyönyörű feleségébe. Miután Arturót letartóztatják, Jack egyre közelebb kerül Robertához, aki olyan szenvedélyt lobbant fel benne, amely még a nagy dobást is veszélyeztetheti.