1968 decemberében a Rolling Stones rendhagyó tévéshow-t forgatott: Jaggerék és neves zenészbarátaik egy cirkuszi előadás keretébe - artisták, tűznyelők és légtornászok közé - integrálták rockprodukcióikat. A konferansziéként is bemutatkozó Stones-tagok a zenei kínálatot elsősorban a blues köré szervezték, a fekete amerikai gyökereket képviselő Taj Mahaltól a pályakezdő (az idő tájt épp Tony Iommi gitárossal fellépő) Jethro Tullig, sőt John Lennon is egy bluesos Beatles-dalt adott elő Eric Clapton, Keith Richard és Mitch Mitchell (Jimi Hendrix Experience) társaságában, de belefért a Who bő hétperces mini-rockoperája, Marianne Faithfull szép kis balladája és a zsákban vonagló, majd egy hegedűs kíséretében visítozó Yoko Ono avantgárd performansza is. A fő attrakció a Rolling Stones félórás koncertje - lenyűgöző.
Az 1960-as években az amerikai rádióállomások 24 órában nyomatták a RockandRollt, de Angliában, a Beatles és a Rolling Stones szülőhazájában az egyetlen adót, ahol fogni lehetett a zenei forradalom új stílusát, egy kalózrádió sugározta, méghozzá egy hajóról. Richard Curtis (Négy esküvő, egy temetés, Notthing Hill, Bridget Jones Naplója) egy szívmelengető és vidám történetet tár elénk a kalózrádiós csapatról, akik 25 millió Britt rádióhallgató szívét hódították meg azzal, hogy a kormány és a rendőrség folyamatos fenyegetése ellenére egy hajóról sugároztak a ‘60-as évek generációjának meghatározó zenéjét. Egy hajóról, ami innen kapta nevét is: Rockhajó.
50-es évek, London. Itt él Vera Drake és családja. Nem gazdagok, mégis a maguk egyszerű, szerény módján boldogok, legfőképp, mert a család összetartó. Vera takarítónő, a férje, Stan a bátyja műhelyében autószerelő, az egyik fiuk, Sid egy szabómester alkalmazottja, a lányuk, Ethel egy villanykörték tesztelését végző gyárban dolgozik. Az önfeláldozó Vera azonban még mást is tesz. Valami olyat, amit titokban tart még a családja előtt is. Amit tesz, azt soha nem pénzért, hanem tisztán könyörületből teszi - egész egyszerűen olyan ember, aki mindig és mindenütt motivációt érez, hogy ott segítsen az embereknek, ahol csak tud. Vera Drake szabadidejében részvéttel teli "angyalcsináló", azaz fiatal nőknek segít nem kívánt terhességük megszakításában. Amikor az egyik ilyen fiatal lányt a magzatelhajtás után sürgősen kórházba kell vinni, a rendőrségi nyomozás során a szálak Verához vezetnek, és Vera világa összeomlik.
Egy film a Beach Boys dalszövegírójáról és zenészéról, a visszahúzódó Brian Wilsonról, akinek inspiráló pályafutását ideg összeroppanás árnyékolta be. Wilson egy napon megismerkedik az ellentmondásos terapeutával, Dr. Eugene Landyvel, mely sorsfordítónak bizonyul. Forrás: Mafab.hu
Max éjszakai portásként dolgozik egy bécsi szállodában. Náci múltja sötét árnyként vetül rá. Tagja egy neonáci szervezetnek, amelyik az egykori háborús bűnösök ellen szóló bizonyítékok eltüntetésével foglalatoskodik. Lucia karmester férjével Bécsbe érkezik, és Maxban felismeri azt az egykori náci tisztet, akihez bizarr szerelmi viszony fűzte a koncentrációs táborban, ahol fogoly volt. A szervezet felszólítja Maxot: szabaduljon meg a nőtől. Ő azonban nem tesz eleget e kérésnek, mert még mindig szerelmes Luciába.
Az 1950-es években a mozi aranykorát éli. Peter Appleton (Jim Carrey) forgatókönyvíró is részese ennek a sikerkorszaknak. Befutott ember, az álomgyár megbecsült tagja egészen addig, míg egy nap behívatják a hírhedt Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. A vád szerint Peter részt vett egy kommunista gyűlésen. Feketelistára kerül és a filmstúdió is nyomban szerződést bont vele. Mindenét elvesztve Peter először kétségbe, majd egy igen szerencsétlen baleset folytán egy folyóba pottyan. A történtek során amnéziába esik, így nem igazán érti, hogy mit keres egy álmatag kisvárosban, Lawsonban. A lakók a mozitulajdonos eltűnt fiának vélik, sőt az eltűnt édesapjának és gyönyörű menyasszonyának is szent meggyőződése, hogy a már meggyászolt és eltemetett fiatalember tért vissza. Peternek fogalma sincs saját múltjáról, ezért joggal hiszi, hogy hazatalált. Eközben azonban a hatóságok sem feledkeznek meg róla és az emlékek sem maradnak örökké a feledés jótékony homályában.
Ann Devereaux egy szokatlan utazásra indul két fiával és egy égszínkék Cadillac-kel, miután otthagyja nőcsábász férjét. A legendás 66-os úton bejárják Amerikát, hogy Ann egy olyan férjet találjon, aki a családja jólétét biztosítja úgy, hogy neki nem kell dolgoznia. A gyönyörű asszony biztos abban, hogy nőies csábereje által ez sikerülni fog, de közben érzi azt is, hogy mennyire magányos valójában, a fiairól nem is beszélve...
Az ’50-es években négy ember sorsa fonódik össze és változik meg végzetesen Coney Island nyüzsgő vidámparkjában: az érzelmileg labilis Ginny, aki korábban színésznő volt, ám most pincérnőként dolgozik; férje, Humpty, aki egy szedett-vedett körhintát üzemeltet több-kevesebb sikerrel; Mickey, a fiatal életmentő, aki arról álmodozik, hogy író lesz belőle; valamint a fiatal Carolina, Humpty lánya, aki bár régóta elhidegült apjától, most kénytelen a házában meghúzni magát, miután gengszterek elől menekül.
Amikor a chilei írónő, María Carolina Geel, meggyilkolja szeretőjét, esete felkelti a csendes jogi asszisztens, Mercedes figyelmét, kapcsolatot keltve a két nő között.
Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, akit szeret az én lelkem, keresém őt, és meg nem találtam." Ebben a szürreális álomfilmben egy különleges, egyedi hangú filmrendező - Mike Figgis (Las Vegas, végállomás; Egyéjszakás kaland; Julie kisasszony) - mesél epizódokat ártatlansága elvesztéséről. A történet 1953-ban Kenyából indul, ahol egy öt éves kisfiú meglesi a papa titkát. A szürreális és mitikus történet napjainkban folytatódik, amikor is a már felnőtt férfi, szerelmével elüt egy bennszülött fiút, és a törzs a nőn vesz elégtételt. Rémálmok, emlékek, az azóta feleségül vett hideg asszony élettöredékei keverednek ebben a semmihez sem hasonlítható, szerzői látomásban. Az alkotó minden lidérces és szépelgően titokzatos álmát a Paradicsomból való kiűzetéssel rokonítja...